tengerent�lon ilyen zen��rt rajonganak a tinik, ez sz�l a t�v�ben/r�di�ban, sz�val sz�ntiszta kommerc�lis st�lusr�l van sz�: �res, nagyr�szt lopott zene es kem�ny, de semmitmond� sz�vegek (tisztelet persze a kev�s kiv�telnek). Persze m�g mindig jobb az eff�le kommerszked�s, mint az itthoni, de ezek a zenekarok akkor is a felejthet� kateg�ri�ba tartoznak.

Mindezt az�rt fontos hangs�lyozni, nehogy v�letlen�l abba a hib�ba ess�nk, hogy a System of a Down-t is ebbe a skatuly�ba rakjuk. Ez a zenekar ugyanis m�s t�szta: Los Angelesben �l� �rm�nyekr�l van sz�, akik h�rom �ve kiadott lemez�kkel alaposan megkevert�k a kem�ny st�lust. Aki ismeri a kor�bbiakat az megnyugodhat, ez az album m�g az eddigieket is fel�lm�lja: a Toxicity az �j anyaghoz k�pest m�r nem is t�nik annyira �rdekesnek. Ami pedig a m�g jobb h�r, hogy ebben az �vben m�g v�r r�nk egy �jabb lemez, ugyanis annyi �j dalt r�gz�tettek a sr�cok, hogy �gy d�nt�ttek, kett�szedik a lemezt (�s milyen j�l tett�k, ugyanis ez a 11 dal pontosan el�g egy l�legzetv�telre).

Azt hiszem, felesleges k�l�n-k�l�n elemezgetni a dalokat. Van itt minden, de a l�nyeg, hogy a lemez minden m�sodperce csiszolt, nincs semmi felesleges vagy k�zepes megold�s. Elind�tva a korongot az�rt vigy�zzunk a hanger�-gombbal, mert ha nem vagyunk kell�k�pp �vatosak, maradand� hall�szervi k�rosod�st is szenvedhet�nk.

Sz�vegileg pedig van itt t�rsadalom-kritka, tiltakoz�s az iraki h�bor� ellen, no �s persze olyan sorok, mint: “az �n farkam sokkal nagyobb, mint a tied, az eny�m ki tud s�t�lni az ajt�n”. H�t lehet ezt nem szeretni?

Az igazs�ghoz hozz�tartozik, hogy �n nem is kedvelem t�lzottan a met�lzen�t, no meg nem is vagyok az a nagy darab “headbanger”, aki a koncerteken sz�tpog�zza a t�meget. Ez a zene viszont bej�n, mert v�ltozatos, nem az unalmas z�zunk-h�rg�nk met�l, �gy engem is mag�val tud ragadni – ha nem vigy�zok, m�g a szob�m is sz�tkapom a lemez hallgat�sa k�zben.

F�lre a tr�f�val: az �j lemezt nem csak a st�lus szerelmeseinek tudom aj�nlani. A System of a Down ugyanis olyan j�l megkeveri a hangz�st, hogy m�r nem is met�lalbumr�l van itt sz�, hanem ink�bb valami igaz�n izgalmas f�zi�r�l. A hirtelen ki- �s le�ll�sok, a v�lt�sok, a punk- rock- s�t pop t�mak olyan j�l vannak �sszegy�rva, hogy csak kapkodja az ember a fej�t. Ja, a kett�s �nekt�m�kat, a v�ltozatos hangszerel�st �s a keleti n�pzenei mot�vumokat m�g nem is eml�tettem. A frontember �t�l�ssel �s hipnotikusan interpret�lja a dalokat, ezt pedig t�k�letesen eg�sz�ti ki a git�ros v�kony �neke. A val�sz�n�leg �rm�ny eredet� n�pzenei �z pedig m�r csak a hab a tort�n.

A nagy mutatv�ny persze mindek�pp az, hogy ez a zene �gy k�s�rleti �s izgalmasan modern, hogy k�zben sz�rakoztat� is: a zenekar teh�t egyszerre �r el kritikai- �s k�z�nsegsikert. Borzong�ssal gondolok arra, hogy milyen lesz a folytat�s. P�r h�nap �s megtudjuk, de addig legal�bb karcosra hallgathatjuk a korongot (a szomsz�daink legnagyobb �r�m�re).

-HZ-

[2005.06.02.]